You Not Me > Te, nem pedig én
(Kotta: Dream Theater & Desmond Child. Dalszőveg: John Petrucci & Desmond Child)
A körülötted való forgás őrültté tesz (engem)
Látva azt, hogy futsz lustává tesz (engem)
Azon vagy, hogy egy helyet bérelj ki belül a fejemben
Közölve a sorokat miket már úgyis olvastam
Ismételgeted a nevem, hogy megpróbálj összezavarni
Mondd csak ki újra, kezdesz elveszíteni
Rendben van, jól vagyok
Ez történik minden egyes napon
Mindig ugyanaz
De én nem vagyok vak
Ez mind rólad szól, nem rólam
Ez mind arról szól
Ahogy te elképzeled létezésemet
Így nincs elég idő az életre
És bármire, amit te elvársz tőlem
Ez mind rólad szól, nem rólam
Ez mind rólad szól, nem rólam
Tégláról-téglára építed a börtönöm
A szavaid megemésztése beteggé tesz
Megszerzed amit akarsz
Mert semmi se szent
Olvasol a gondolataimban
És itt hagysz meztelenül
Azt mondod, hogy adjak is valamit mielőtt megkapnám
Valamelyik nap el is fogom ezt hinni
Ez rólad szól, nem rólam
Ez mind arról szól
Ahogy te elképzeled éltem
Így nincs elég időm, hogy éljek
Vagy bármire, amit vársz tőlem
Ez mind rólad szól, nem rólam
Ez mind rólad szól, nem pedig rólam
Peruvian Skies > Perui egek
(Kotta: Dream Theater. Dalszőveg: John Petrucci)
Ott, ott van ő
Esküszöm, meg fogja ölni szegény gyereket
Várj, újra hallom
Ne gyújts addig világosságot, míg
Meg nem halljuk a végét
A perui ég alatt
Vanessza vár sajnálattal telve
A történet szétmállik a szemeiben
Hol az éjféli hisztéria
Nem nagy meglepetés
Megviselten és megtépázottan
Mindig összezavarva
A szerelmet mit elvetett az utálatért
Szegény Vanessza
Hé, remélem tudod
Magammal viszem az időt is, ha elmegyek
Szégyen, nem te vagy a hibás
Én vagyok a szörny kit teremtettél
A saját apád nevében
A perui egek alatt
Vanessza sajnálkozva vár
A történet kitárul a szemeiben
Hol az éjféli őrület
Nem nagy meglepetés
Megviselten és tépázottan
Mindörökké összezavarva
A szerelmet, mit utálatért vetett el
Szegény Vanessza
Terror az éjszaka
Hazugság a nappal
A titkai kimondása
Nem fogja elűzni őket
A perui ég alatt
Vanessza sajnálkozva vár
A történet kibomlik szemeiben
Hol az éjjeli hisztéria
Nem nagy meglepetés
Megviselten és megtépázottan
Mindig összezavarva
A szerelmet, mit az utálatért vetett el
Hollow Years > Üres évek
(Kotta: Dream Theater. Dalszőveg: John Petrucci)
Ő pont az az ember
Kiről hallasz
Ki elhagyja családját
Oly könnyen eltűnve
Ők a jelét sose látták
Ő egy szót se mondott nekik
Már nem bírt volna ki egy újabb napot
Vigyél ki a tengerpartra
Temess el a homokba
Gázolj át rajtam hullámokkal
És talán akkor majd megérted
Majd egyszer, ha a kő,
Mialatt nyögsz,
Felemelkedik a vállaidról
Majd, ha a felhő, mely szórja
Az esőt a fejed felett, eltűnik
A zaj, mit hallani fogsz
Az üres évek legördülése lesz
Ő nem az a fajta lány
Kiről hallasz
Soha nem akar másikat
Sohase lesz meg nélküle
Üzen majd neked minden lehetséges jellel
Elmond neked mindent
Majd megfordul és elmegy
Vigyél ki a tengerpartra
Temess el a homokba
Gázold át rajtam a vizet
És talán akkor majd megérted
Majd egyszer, ha a kő,
Mialatt nyögsz,
Felemelkedik a vállaidról
Majd, ha a felhő, mely szórja
Az esőt a fejed felett, eltűnik
A zaj, mit hallani fogsz
Az üres évek legördülése lesz
Cipelj el a tengerpartra
Temess el engem a homokba
Gázolj át rajtam vízzel
És talán akkor majd megérted
Majd egyszer, ha a kő,
Mialatt nyögsz
Leesik vállaidról
Majd egyszer, ha a felhő, mely szórja
Az esőt a fejed felett eltűnik
A rezdülés mit majd meghallasz
Nem lesz más, mint a legörgő üres évek hangja
Burning My Soul > Égeti a lelkem
(Kotta: Dream Theater. Dalszőveg: Mike Portnoy)
Egy tövis az oldalamban, egy mütyür a vállamon
Egy csomó a torkomban, nagysága egy szikláé
A csípés végig a gerincemen, nem is lehetne hidegebb
És csodálkozol, hogy miért nem mosolygok
Görcs a beleimben, epe a hátamon
A pillanat melegében
Ki vagyok ütve a pályámról
Te elejted a labdát, enyém a törmelék
És még kérdezed miért őszülök meg
Elcsavarva, kifordulva
Az évek múlását elveszítve
Élni és tanulni
A nyomás továbbra is égeti a lelkem
Azt mondom, ez zöld, te meg visszaszólsz, hogy piros
Tartsd a gondolatai és ötleteid
A fejedbe zárva
Van valakink
Aki érted is gondolkozik
És ő úgy hangzik, mint a legutolsó
Elcsavarva, kifordulva
Az évek múlását elveszítve
Élni és tanulni
A nyomás továbbra is égeti a lelkem
Felelős gondolkodók
Óvatosságra intik a szelet
De én ott találom magam
Bezártan beszélve
Nem tudok így élni
A tojáshéjakon gyalogolva
Hogy a jó oldaladon maradjak
A szavaidat használod
Életemet irányítod
Nem látod, ezek az én szavaim
Amik a te életedet adják
Szóval, ha megsértem az érzéseid
Nos, akkor igazán sajnálom
De szart sem ér az egész
Elcsavarva, kifordulva
Az évek múlását elveszítve
Élni és tanulni
A nyomás továbbra is égeti a lelkem
Hell's Kitchen > Hell's Kitchen
(Kotta: Dream Theater)
Lines In The Sand > Vonalak a homokban
(Kotta: Dream Theater. Dalszőveg: John Petrucci)
Néha egy pillanatnyi üdvösségért
És a szenvedélyért, mely után sóvárgunk
Ott egy üzenet mely észrevétlen
Néha, mikor lelkünk egyedül marad
Muszáj hinnünk valamiben
Hogy majd megtaláljuk, ha felnőttünk
Végzetes reflex, szétesett nyugalom
Állandó fejlődés, eltávozott érzelem
Érzéketlen óvatosság, végső zsoltár
Elsöpör a végzet
A lyukas kezemen át
Töviskoronával az oldalamon
Rajzolom a vonalakat a homokba
Néha, ha teljes a csendesség
Hallhatod az angyal sírását
Hogy megmentse az akaratod
Néha kastélyaid már a levegőben lebegnek
És a látomások, mik után futsz,
A keresztek, miket viselsz
Szentséges ellentét, áldott jutalom
Síró feszületek, ártatlan szemek
Kétségbeesett ragaszkodás, álcázott hit
Elsöpör a végzet
A lyukas kezeimen át
Egy töviskorona az oldalamon
Vonalakat rajzolok a homokba
Démonokat találunk ki
Az otthonainkba hívjuk be őket
A földönkívűliekkel vacsorázunk
A háborút egyedül vívjuk meg
Feltámasztjuk a csontvázakat
Tolvajhordákat toborzunk össze
Ijedten a kamránkban
Hogy aztán felvarrást kapjunk az ingünkre
Öntudatlanságunk folyamában
Ott ered egy síró patak
A túlélés egyre könnyebbé válik
Mihelyst kiegyezünk
Halálunkon leszünk
Néha a nyomokon, miket összeroncsoltunk
Ott leledzik keserűségünk, mit táplálunk
És gyűlölködésünk kedvéért érzett utálatunk
Néha mi már ásunk egy korai sírgödröt
A reményért, mit nem menthetünk meg
Néha a bűntelen szemekből való nézőpont
Középpontba helyezi saját kilátásunk
És elcsendesíti sírásunkat
Néha a gyötrődés mit túlélünk
És a rejtelmek, miket ápolunk
Saját életünk építményei
Elsöpör a végzet
A lyukas kezeimen át
Töviskoronával az oldalamon
Sorokat rajzolva a homokba...
Take Away My Pain > Vedd el a fájdalmam
(Kotta: Dream Theater. Dalszőveg: John Petrucci)
Ott ültem az ágya sarkán
Bámultam az újság főcímeit
Azt mondta: "Nézd szegény Gene Kelly
Nem hiszem, hogy táncolna még valamikor is az esőben."
Elveheted tőlem a hőseim
El tudod-e venni a fájdalmam
Vedd el tőlem a fájdalmam
Hagyd kinn a hideget
Kérlek ne hagyd esni
Ne lelj rá a büszkeségre
Űzd el tőlem a fájdalmam
Nem vagyok már riadt ezentúl
Csak maradj velem ma
Kifáradtam ebben a harcban
Nem soká ott kopogok majd az ajtódon
Ott állt ő az ágya sarkánál
Bámulta az üzenetet az arcaikon
Azt mondta: "Mi mást tehetnél kedvesem?
Nem hiszem, hogy még hazajönnék újra."
Csakhát elvették az összes reményem
El kéne venniük a fájdalmaim is
Vegyék el a fájdalmam
Hagyják kinn a hideget
Kérlek ne hagyd, hogy essen
Ne lelj rá a büszkeségemre
Űzzétek el a fájdalmam
Nem vagyok én már többé megijedve
Csak maradj velem ma
Kifáradtam a harcban
Nemsokára ott kopogok az ajtódon
A végső jelenete
A színész meghajol
És mindazok az elmúlt évek
Valahogy elteltek
A tömeg tapsol
A függönyök lehullanak
Ott álltam a vízparton
Felfigyeltem tükörképemre a hullámokban
Aztán téged láttalak, ahogy visszapillantasz rám
És tudtam azt, hogy csak egy pillanatra is
De a nevemen szólítottál
Elvetted a hősöm
Elveszed-e majd a fájdalmam is?
Vedd el a fájdalmam
Ereszd be a hideget
Itt az idő, hogy essen
Nincs már mit rejtegetni
Űzd el a fájdalmam
Többé már nem vagyok megrémülve
Tanulok túlélni
Nélküled élni
Míg csak nem kopogsz az ajtómon...
Just Let Me Breathe > Csak engedj levegohöz jutni
(Kotta: Dream Theater. Dalszőveg: Mike Portnoy)
Nyisd ki a szemed
És kapcsold ki az agyad
Lépj csak fel te is és meglátod
Egy erősödő irányzat
Egy fertőző
Zen-nel terjed
A bőr alá
Csak zárd el az agyad
Megtalálhatsz mindent a szemeddel
A nagy gépek majd gondoskodnak rólad
Míg meg nem ölöd magad
És aztán az adás-vétel a tetődön is átmegy
Kiszámolva, kitöltve
Táplálj engem egyszerű gondolatokkal
És hagyd nekem a levegőt nehogy megtaníts valamire
Mind beüvegezve, szétszakadnak a varrás mentén
Eluntam magam
Csak levegőhöz jussak
gy napi dózis a szeMétTéVéből
Leereszti agyad a lefolyócsőn
Shannon Hoon és Kurt Cobain
Alkoss magadhoz egy elterjedt nevet
Csak zárd el az agyad
Megtalálsz itt mindent ami szükséges a szemeddel
A hatalmas gépek gondoznak
Míg meg nem ölöd magad
Aztán az adás-vétel a tetőn is átmegy
Kihozzák azt, szabályba foglalják
Etesd az agyam primitív gondolatokkal
És hagyj lélegezni ahelyett, hogy tanítanál
Mind bekupakolva, szétszakadnak a varrás mentén
Unatkozom
Mindössze lélegezni hagyj
Vedd fel a legdühhajtotta pózod
Összetákolt méreg
Ne feledd el az örökségem
Az összes hősöm megbukott nálam
Most holtak és eltemették őket
Csak zárd le az agyad
Minden ami kell a szemed előtt van
Az óriásgépek majd gondoznak
Míg a divatot el nem nyelik
És az ellenőrzés átmegy a tetődön
Piros a bankszámlám
És kék az arcom
És még mindig hátat fordítanak neked
Valaki új után kutatva
Tápláld az agyam
Pár igazi gondolattal
És hagyj gondolkodni
Ahelyett, hogy megtanítanál
Olyanokat mondok majd
Miket nem fogsz elhinni
Csak lépj el tőlem
Csak engedj levegőhöz...
Anna Lee > Anna Lee
(Kotta: Dream Theater. Dalszőveg: James LaBrie)
Tehetetlen gyerek
Ők csalogatnak magukhoz, hogy beteljenek veled
Ugyanolyan leszel-e
Szégyentelen mosolyuk
Hogy elrabolják az ártatlanságod, mely elvérzik
Egyáltalán megérzik-e a fájdalmadat?
Próbálom elhinni
Láthatatlanok a hegek
A könnyek tisztára mosnak
Nem akarod a levegőt, mit lélegzel
Nem tudom, hogy éljed le az életed egyedül
A lány még kitart
Még kitart melletted
Hagyd őt a levegőhöz jutni
Nem akarsz egyedül lenni?
Hova tartozol
Anna Lee
Azok mögött a szemek mögött az eleven látvány
Egy tiszta álommal egybevéve
Kérdéses rejtélyek tárulnak fel
És minden egyes napon
Nem tudod letagadni
A vonalakat, melyek nyomot hagynak bőrödön
Sebek, mik sose gyógyulnak
Megpróbálom elhinni
Láthatatlanok a hegek
A könnyek mosnak tisztára
Nem akarod a levegőt, amit lélegzel
Nem tudom, hogy éled majd le az életed magányban
A lány még kitart
Még kitart melletted
Hagyd őt a levegőhöz jutni
Nem akarsz egyedül lenni?
Hova tartozol
Anna Lee
És most kiált egy név után
Semennyi fájdalmát se tudja elrejteni
Érzed, ahogy megjön az eső
Ahogy te nekikezdesz
Hogy megfordulj és válaszolj a hívásra
Megpróbálom elhinni
Láthatatlanok a hegek
A könnyek mosnak tisztára
Nem akarod a levegőt, amit lélegzel
Nem tudom, hogy éled majd le az életed magányban
A lány még kitart
Még kitart melletted
Hagyd őt a levegőhöz jutni
Nem akarsz egyedül lenni?
Hova tartozol
Anna Lee?
Trial Of Tears > A könnyek próbája
(Kotta: Dream Theater. Dalszőveg: John Myung)
I.It's Raining > I.Esik
Alatta a Napnak, nincs mit elrejteni
Alatta a Holdnak, vár az idegen belül
Emberek tűnnek el
A zene elhalkul
Átgázolva az esőn
Velük álmodok egy nap
Esik, esik New York City utcáin
Ez esik, esik, esik, a mennyek mélyén
Lehet, hogy elvesztegettem mindazokat az éveket
Ezek nem érik meg az eltelt időt könnyekben
Lehet, hogy túl sokat töltöttem a sötétben
A saját félelmeim markában
Tégy egy pillantást magadba
Ne bárki másra
És mondd csak ki, mit látsz
Tudom hideg a levegő
Tudom, kegyetlenek az utcák
De én élvezem ezt az utazást a mai napon
Esik, esik New York City utcáin
Ez esik, esik, esik, a mennyek mélyén
Talán elpazaroltam mindazokat az éveket
Ők nem érik meg az eltelt időt könnyekben
Talán túl sok időt töltöttem a sötétségben
A saját félelmeim markában
Ahogy átvágok a mítoszaimon
Emelkedve és süllyedve, csak mint a hullámok
Az összegyűrődött gondolataimmal körrülvéve
A könnyek próbáján is át
Álcában elbújva, a világban botladozva
Lélektelen érzéssel, beugrik a kocsijába
A szemeit használva se lát, nyissa ki, nyissa ki
Nem sokkal jobb, mint az ember, ki gyűlölsz
II.Deep In Heaven > II.A mennyek mélyén
(Instrumentális)
III.The Wasteland > III.A szemétdomb
Még mindig ébren
Folytatom a menetelést
Tovább művelve a saját hülyeségem
Üdvözöllek a szemétdombon
Hol megtalálod a hamvakat,
Semmi mást, csak a hamvakat
Még mindig ébren
Változást hozva, lendületet hozva
Életet hozva
Egy csendes ima eldobva
Eltűnik a levegőben
Emelkedek, süllyedek, esik mélyen bennem
Nincs hová forduljak
Keresek egy utat, mely hazavisz
Ez esik, esik, esik a mennyek mélyén